Védőnők-szükségünk van rájuk?

Ezzel kapcsolatban nagyon megoszlóak a vélemények. Mielőtt ennek a bejegyzésnek az írásába kezdtem, kicsit utánanéztem a védőnőkről alkotott véleményeknek. Rengetegen írtak negatív dolgokat róluk és próbáltam megérteni, hogy mi állhat e mögött. Nem szívesen engedték be őket az otthonukba. Azt érezték az anyukák, hogy csak ellenőrzik őket, és azt keresik mit nem csinálnak éppen megfelelően. Elsőre meglepődve olvastam ezeket, de aztán belegondolva kezdtem érteni, hogy mire is gondolnak. Sokan nyűgnek és terhesnek érzik, hogy egy számukra idegen minden hónapban vagy héten “zaklatja” őket, mégis a védőnői szolgáltatás már 1915 óta elérhető és működő rendszer Magyarországon. (forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Védőnő)

A védőnők nagyon sok feladatot látnak el és a tengernyi feladatban sokszor teljesen elvesznek. Nincs idejük pontosan arra összpontosítani ami a legfontosabb lenne, a kommunikációra a kismamákkal és az édesanyákkal. Nem mindenki való védőnőnek, úgy értem, ehhez az egyik és legfontosabb, hogy szeresse a gyerekeket, de ugyanolyan fontos, hogy megtalálja a közös hangot az anyukákkal és bizalmi kapcsolatot tudjon velük kialakítani. Erre pedig sokan nem képesek. Lehet valaki nagyon megértő és tudhat mindent amit a szakkönyvek írnak, ha nem tud az anyukákkal úgy kommunikálni, hogy megbízzanak benne, akkor veszett ügy ez egész.

A mi védőnőnk

Én szerencsésnek mondhatom magam. Területileg egy olyan védőnénihez tartozunk, aki már régóta a szakmában van, tehát hatalmas tapasztalattal rendelkezik, és könnyen megtalálja a közös hangot minden anyukával, kismamával. Igen, ehhez szerencse kell, mivel a védőnőnket nem választhatjuk, területileg vannak kijelölve.

Így jobban belegondolva, nem lehet egyszerű az ő oldalukat nézve sem. Rengeteg adminisztratív munkájuk van, járnak egyik házról a másikra, estig dolgoznak a tanácsadói irodában, és mindezek mellett a legnehezebb feladatuk, hogy megértést és támogatást nyújtsanak az anyukáknak. Valljuk be őszintén az anyukákkal, kismamákkal nagyon nehéz tud lenni a kommunikáció ha a gyerekről van szó, mert előjön az “anyatigrisénjük”, és minden rosszul megfogalmazott tanácsot esetleges kritikaként értelmeznek és támadópozíciót vesznek fel. Ilyen szempontból egy védőnőnek minden egyes kiejtett félmondatra figyelnie kell, hogy az később nehogy problémát szüljön az anyuka és közte.

Első találkozás

Őszintén szólva nagyon féltem az első találkozás előtt. Tudtam, hogy ott el fog dőlni minden. Az első benyomás hatalmas jelentőséggel bír. A területi védőnői tanácsadóba kellett mennem az orvosi papírral, amit a terhességről kiállítanak. Itt a védőnőtől megkapjuk az egyik legfontosabb dokumentumunkat (legalábbis az elkövetkező 9 hónapban biztosan) a Várandósgondozási kiskönyvet. A védőnő segít kitölteni a fontos adatokat a kiskönyv elején, illetve ő is vezet rólunk innentől kezdve egy kartont. Erre minden fontos vizsgálateredményt, kórtörténetet feljegyez.

Várandósgondozási könyvem

Az első találkozáskor rengeteg kérdést tesz fel, mert ez a kötelessége. Semmiképp nem szabad ezt tolakodásnak venni, mert ezzel csak az célja, hogy felmérje a családban előzőleges betegségeket vagy bármit, ami esetleges problémát okozhat a terhesség során illetve a születendő babát tekintve. Persze itt is nagyon fontos, hogy hogyan teszi fel a kötelező kérdéseket. Én egyáltalán nem éreztem tolakodásnak, illetve többször hangoztatta, hogy neki ez kötelező végigkérdezgetni és semmi rossz szándék nincsen benne. Szerencsére minden félelmem ellenére nagyon jó érzésekkel jöttem ki a tanácsadásról. Igazából hatalmas kő esett le a szívemről, hogy szimpatikus volt a védőnőnk. Számomra azért volt ez annyira fontos, mert ekkor már tudtam, hogy nagyon sokszor fogunk még találkozni.

Családlátogatás

A következő találkozó már az otthonunkban zajlik, ami szintén sok nőnek egy kellemetlen helyzet. Bevallom őszintén nekem is az volt. Mégiscsak egy idegenről van szó, aki belép a mi kis otthonunkba, intim szféránkba. Ráadásul kötelező jelleggel jön, mert ezzel hivatalosan az a cél, hogy “megvizsgálják” milyen körülmények között élünk, és hogy alkalmas e az életszínvonalunk egy kisbaba érkezésére. Szóval igen, ha innen nézzük a dolgok borzasztó kellemetlen érzés fogja el az embert ilyenkor. Én ezelőtt a találkozó előtt nagytakarítást csináltam, élére hajtottam mindent, minden csillogott-villogott, csak nehogy gond legyen alapon. Igen. Mondhatjuk, hogy ideges voltam emiatt. De így utólag tudom, hogy semmi okom nem volt rá. Semmi sem úgy történt, ahogy azt elképzeltem. Nem egy nagyítóval érkezett és nem vizsgált át minden négyzetcentit, hogy milyen állapotok vannak. Csak leültünk az étkezőbe, és egy jót beszélgettünk, majd meghallgattuk a pici szívhangját, ami furcsamód sokkal meghittebb volt az otthonunkban hallani, mint egy vizsgálóban. Ez volt az a pont, ahol minden kétségem elszállt a védőnővel kapcsolatban.

Szülés után

Szülés után minden héten eljött hozzánk a védőnő. Ez nem azért történik, hogy ellenőrizzen, hanem ez a kötelességük, és hogy segítsenek a gyermekágyas időszakban felmerülő fontos kérdésekben. Ami nekem volt bőven. Mivel már a terhességem alatt kiderült számomra, hogy a védőnőnk előtt nincs tabu, így igazából bármit kérdezhettem tőle, mindenre megpróbált a tudásának legmegfelelőbb választ adni, nem volt ez másképp azután sem, hogy megszületett Bence. Anyukám is itt volt velünk az elején, de ő is elismerte, hogy a védőnőnk nagyon tájékozott, és ha valamiben bizonytalanok voltunk, tőle nyugodt szívvel kérdeztük meg. Soha nem ítélkezett, nem mondta, hogy ezt vagy azt nem előírás szerint csináltunk. Mindig elmondta, és ez a mai napig így van, hogy mit írnak a szakkönyvek és mik a tapasztalatok, vagy éppen hogy volt az régen, amikor még én voltam gyerek.

A legtöbb kérdésünk a szoptatással kapcsolatban volt, mert ugye azzal aztán volt problémánk bőven. (Erről bővebben itt olvashatsz!) Persze ő is, és mindenki más is azon a véleményen volt, hogy próbálkozzunk a szopizással. Ez természetes, de amikor elkezdett csökkenni a tejem, és látta, hogy rosszul érzem magam miatta, akkor segített abban hogy ezt a helyzetet elfogadjam.

Státusz-felmérések

Mostanában havonta egyszer találkozunk, amikor általában megcsináljuk a státuszvizsgálatot. Ez ugye arról szól, hogy Bence hol a tart a fejlődésben, minden szempontból úgy fejlődik, ahogy az elő van írva. Igen ezek a vizsgálatok felmérik, hogy a gyerek előírás szerint fejlődik e. Ha egy adott dolgot még egyáltalán nem csinál, akkor kötelesek továbbirányítani a gyerkőcöt további vizsgálatokra, hogy minden rendben van e. Sajnos ezek a felmérések nem mindig felelnek meg a valós fejlődési ütemeknek. Sokszor olyan állítások vannak benne, amit ha éppen az adott hónapban még nem csinál a pici, nem kellene aggódásra adnia okot. És itt is előjön az, hogy a mi védőnénink már az állítás kimondása előtt leszögezi, hogy ne essek pánikba ha ezt még Bence esetleg nem csinálja, mert nem probléma.

Így néz ki egy státusz felmérés

Minden gyerek fejlődési üteme más. Nem minden pici ugyanakkor fordul át, emeli fej a fejét, kezd el kúszni-mászni vagy éppen mondja ki az első szavát. Persze kellenek a státuszvizsgálatok, mert fontos, hogy nyomon követhető legyen a fejlődés, és ki lehessen szűrni időben ha valami fejlődési rendellenesség áll fenn. Szerintem viszont ezeket a kérdőíveket nem úgy kellene összeállítani, hogy a legjobb eshetőséget vizsgálja, hanem olyan alap funkciókra kellene rákérdeznie, amit ha abban a korban még nem csinál, az gondot jelenthet.

Amit még tudni érdemes

A legjobb dolog, amit pedig eddig nem is említettem, hogy a védőnőknek a fogadó idejükben lehet telefonálni és távolról is feltehetjük a kérdéseinket. A mi védőnénink ilyen szempontból is különleges, mert szinte bármikor hívhatjuk és mindig tud segíteni. Nem tudom más hogy van ezzel, de nálunk általában a probléma ünnepnapokon és hétvégén a leggyakoribb. Ilyenkor első dolgom Kati nénit hívni, aki vagy megnyugtat, hogy az adott dolog nem igényel aggódást, ha viszont a legapróbb jele is van annak, hogy ebből valami komolyabb baj is lehet, akkor tanácsot ad, hogy mit csináljunk, ha nem javul a helyzet pedig átirányít a gyermekorvosunkhoz. Szerintem azáltal, hogy a védőnőt hívjuk először, nagy könnyebbség nekünk is, és doktornőnknek is, mert nem rohangálunk feleslegesen a rendelőbe, mert hát ugye a szülők aggódnak, főleg míg ennyire kicsi és törékeny a gyerkőc. A legapróbb bőrleváltozásnál, az első köhintésnél, egy pici orrváladéktól képesek vagyunk teljes pánikba esni.

Szóval szükséges e a védőnői szolgálat? Egyértelműen igen. Miben tud segíteni egy védőnő? Mondhatom, hogy mindenben. Bármit kérdezhet tőle az anyuka vagy kismama a babaápolássál, terhességgel, szüléssel kapcsolatban. Ha valaki mégsem mer kérdezni az is megkapja a legszükségesebb információkat, mert a találkozók alkalmával sok mindenről tájékoztatja a védőnő az anyukákat, ilyen például az oltások, azon belül is a kötelező és ajánlott oltások, köldök ápolás, fürdetés, szoptatás és még hosszasan sorolhatnám.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük