Interjú a For Her Blog tulajdonosával

Ez a bejegyzés egy kicsit más lesz, mint a megszokott. Úgyanis most nem én írok egy adott témáról, ahogy eddig. Én csak a kérdéseket tettem fel. A válaszokat pedig a For Her Blog tulajdonosától, Szandrától kaptam. Ennek az egész interjúnak az ötlete abból adódott, hogy szerettem volna kicsit jobban megismeri azt a személyt, aki tudtán kívül inspirált arra, hogy ezt az egész weboldalt és blogot létrehozzam és lemerjem írni a gondolataimat. A következő gondolatom pedig az volt, hogy miért ne osszam meg ezt a beszélgetést veletek.

Feltehetően lesznek olyan kérdések, amikre a követőid kapásból tudni fogják a választ, mint például az, hogy már nagyon régóta írsz blogot és vezetsz csatornát a Youtube-on. Mióta is fut a blog és csatorna?

Lassan 7 éve (2012. év elején kezdtem).

Mi tartja benned a lelket, hogy nem csökkent a lelkesedésed ennyi idő után sem? Mi motivál?

Az, hogy szeretem ezt csinálni, hogy örömet okoz. Szeretek írni, szeretek fotózni, szeretek videót felvenni és videót vágni, szépségápolási termékekkel foglalkozni, vagy éppen egy-egy személyesebb, komolyabb téma “kivesézésével” segíteni másoknak. Szeretem, hogy kreatív lehetek és mindezek mellett az egyik legnagyobb mozgatórugóm és motivációm az olvasók és a nézők visszajelzése, támogatása és szeretete, ez borzasztó sokat jelent nekem.

Hogyan lendülsz át a nehézségeken?

Nem mondom, hogy a közel 7 év alatt nem voltak mélypontok, de nem volt túl sok és ha jól emlékszem egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyom. Ha esetleg mélyponton vagyok, akkor elolvasok pár kommentet, vagy üzenetet, mert biztos, hogy lesz köztük olyan, amiben arról ír valaki, hogy az az adott videó, vagy blogbejegyzés segített neki, vagy éppen őt is motiválta egy bizonyos dologra. És az ilyen visszajelzések mindig új erőt adnak és átlendítenek a holtpontokon.

Mennyire fontos számodra mások véleménye?

Régen nagyon-nagyon fontos volt és nagyon magamra tudtam venni, ha valaki nem ért velem egyet, vagy nem tetszik neki, amit csinálok. Ma már úgy vagyok vele, hogy fontos mások véleménye, de nem mindegy, hogy ki mondja.

Kaptál esetleg valamikor nagyon negatív kritikát? Hogyan viselted?

Nagyon szerencsés vagyok, mert nagyon-nagyon ritkán kapok beszólásokat, vagy negatív kritikát, szuper kis közösségem van. Amúgy azzal nincs bajom, ha valaki értelmesen és kulturáltan ír negatív kritikát, az is egy álláspont, amit meghallgatok és van, hogy el is gondolkodom rajta, hogy miért kaptam azt az adott kritikát. Azonban ha valaki minősíthetetlen stílusban kritizálna, azt egyszerűen törölném és nem is foglalkoznék vele.

Szinte mindent meg lehet rólad tudni a blogodon és videóidon keresztül, vannak olyan dolgok, amiket elhatároztál, hogy a követőid előtt tabu? Amit nem osztasz meg a “nagyvilággal”? Szerinted hol van a határ a magánélet és az online világ között?

Szerintem ezt mindenki maga érzi és maga dönti el, hogy neki hol van a határ. Én nem döntöttem el előre semmit, nem határoztam meg, hogy ezt és ezt még megosztom, de azt már nem. Elég sok mindent megosztok magamról, de azért nem mindent.

Ez a kérdés egy kicsit ki fog lógni a sorból, de a legutóbbi blogbejegyzésemhez kapcsolódik, hogy mikor érezted azt, hogy felnőttél?

Talán amikor összeköltöztünk a férjemmel (akkor még persze nem volt a férjem) és vidékről felköltöztem Budapestre. Elkezdtem dolgozni, mellette ugye a háztartás, az azért egy komoly “fordulópont” volt az életemben.

Hogyan képzelted el magad anyaként, amikor még csak tervben volt, hogy babát szeretnétek? Hogyan látod magad most, mint anya? Voltak-e ezzel kapcsolatban fogadalmaid, hogy egy adott dolgot biztos így, vagy épp úgy fogsz csinálni, aztán mégsem, vagy esetleg ezeket betartottad a mai napig?

Voltak elképzeléseim, de nem határoztam el előre semmit, vagy legalábbis ilyen nagyon konkrét dolgokat biztosan nem, pont azért, mert nem akartam azt, hogy aztán ha esetleg valami nem úgy alakul, akkor kudarcként éljem meg. Az anyává válás egy nagyon komplex folyamat és szerintem nem kevés rugalmasságot is igényel, meg persze alkalmazkodást a gyerekünk igényeihez és személyiségéhez. Szerintem nem szabad foggal-körömmel ragaszkodni az elveinkhez, mert nem biztos, hogy az a jó út.

Hogyan kezeled a hisztit? (már ha van egyáltalán 🙂 )

Áááá nincs… Vicceltem. 😀 Mindig leguggolok a gyerkőchöz és amikor egy ici-picit már lehiggadt, akkor elmondom neki, hogy megértem, hogy most dühös ezért és ezért és felkínálok valamilyen megoldási lehetőséget. Persze van olyan is, hogy mondhatok bármit, semmi nem működik, olyankor általában csak várok, amíg vége nem lesz és utána beszéljük meg.

Szerintem nagyon sokan kíváncsiak rá, hogy hogyan osztod be az idődet? Eddzel, háztartást vezetsz, játszótérre jársz, blogolsz, vlogolsz, mindennap igényes tartalmat osztasz meg a közösségi oldalaidon és rendezvényeken jelensz meg. Mondd, hogy csinálod? Kérlek áruld el a titkod! 😀 Ha olyan helyre mész, ahová a gyerekek nem kísérhetnek el, ki vigyáz rájuk? A férjeden kívül van akire számíthasz ilyen téren?

Lili már ovis, Vincére  pedig anyukám szokott vigyázni heti 1-2 alkalommal napközben, ha mennem kell valahova. Amúgy a “titkom” azt hiszem az, hogy elengedtem bizonyos dolgokat. Pl. nem vasalok, csak amit nagyon muszáj. 😀 Illetve amikor nyugi van és alszanak a gyerekek, akkor maximálisan kihasználom az időt és igyekszem minél több dolgot megcsinálni. Amíg mások alvásidőben olvasnak, vagy sorozatot nézek (amivel egyébként semmi gond nincsen :), addig én a bloggal foglalkozom.

Szokott e bűntudatod lenni, ha egy nap éppen nem úgy alakul ahogy eltervezted? Vagy épp nem sikerült annyi időt szakítani a munkára vagy gyerekekre amennyit elterveztél?

Persze, szokott lenni, de azért igyekszem nem rágódni ezen, hanem inkább átgondolom, hogy akkor másnap mit, mikor és hogyan csináljak, hogy több minden beleférjen a napba.

Egy nem olyan rég készült kérdezz-felelek vidóból kiderült, hogy énekeltél. Ez komoly volt részedről vagy csak hobbi? Szoktál a gyerekeknek énekelni? Van esetleg kedvenc? Vagy ha a gyerekeknek nem, esetleg a stílusosan a zuhany alatt? 🙂

A zuhany alatt nem igazán, de a gyerekeknek annál inkább, meg főzés, takarítás közben. 😀 Nem tanultam soha, egyszerűen csak imádom a zenét és imádok énekelni. Lili kedvence a Kicsi Gesztenye Klub, épp ma voltunk koncerten, amit nagyon élvezett, meg igazából én is, lassan már kívülről fújom az összes dalt. 😀

A gyerekek előtt mivel foglalkoztál? Tervezel visszaállni dolgozni, vagy blog/vlog elegendő kereseti lehetőséget biztosít? Ha tervezel, akkor ugyanoda mennél vissza ahol előtte voltál vagy valami teljesen más területre?

Egy budapesti egyetemen dolgoztam a Felvételi Információs Iroda vezetőjeként. Nagyon szerettem csinálni, de a gyerekek és persze a blog miatt is szeretnék lehetőleg valamilyen rugalmas, kötetlen munkát. Jó lenne valami olyasmivel foglalkozni, amiben kamatoztathatom a blogolással megszerzett tapasztalataimat.

Vannak anyuka barátnőid? Találkoztál már azzal a jelenséggel, hogy egy bizonytalan anyuka más anyukákhoz fordul tanácsadásért, és csak még jobban megrémítik? (gondolok itt a mami csoportokra Facebook-on) Mi a véleményed erről?

Én is benne vagyok ilyen csoportokban és szerintem egyrészt nagyon hasznosak tudnak lenni, másrészt nagyon károsak is, szóval a helyükön kell tudni kezelni ezeket. Hiszen ha egy ilyen csoportban valaki feltesz egy kérdést valamilyen problémával kapcsolatban, akkor sokszor szinte teljesen idegen emberek válaszolnak a problémájára mindenféle előzetes “ismeret” nélkül, valószínűleg nem is ismerik pontosan, vagy teljes mértékben az adott probléma pontos hátterét, így aztán is lehet, hogy tanácsok helyett ítélkezés lesz egy ilyen poszt vége. Ugyanakkor nagyon hasznos tippeket is lehet azért olvasni ilyen csoportokban akár mondjuk gyerekprogramokat illetően, vagy pl. hogy mit főzzünk ebédre, vagy éppen hogyan mossuk a gyerkőc ruhájából az ételfoltot. Leginkább virtuálisan vannak anyuka barátnőim, van egy kisebb Facebook csoport, amiben egészen kevesen vagyunk és ténnyleg nagyon szoros és jó kapcsolatot alakítottunk ki az ottani anyukákkal és időről időre még egy-egy találkozót is össze tudunk hozni.

Egy pár random kérdés a végére 🙂

  • Belváros vagy családi házas övezet?

Hú ez nálunk most komoly dilemma, leginkább valahol a kettő között.

  • Zene vagy csend?

Zene

  • Kávé vagy tea?

Kávé

  • Vlog vagy Blog?

Vlog

  • Újság vagy könyv?

Nagyon kevés időm jut olvasni mostanság, de ha igen, akkor könyv.

Ezúton is köszönöm a válaszokat Szandrának. Szerintem nagyon profin kezeli a blogját és a videócsatornáját is. Úgyhogy ha nektek is szimpatikus volt, a következő elérhetőségeken tudjátok megnézni a tartalmait:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük